2016. november 22., kedd

Magyarok törvénye az Aranybulla / Folytatás a posztban


1222. április 24-én adta ki II. András Fehérváron az Aranybullát, a rendi állam magyar jogrendszerének legfőbb tartóoszlopává váló oklevelet.
Nevét a rajta függő hitelesítő pecsétről, az aranyból készült díszes bulláról kapta, aminek révén gyakran szoktak párhuzamot vonni közte és más „aranybullák” között, például a Magna Charta Libertatumot (1215), vagy a Német Aranybullát (1356) említve. Az Aranybulla kiadásának előzménye a II. András (ur. 1205-1235) kormányzása által kiváltott általános elégedetlenség kirobbanása volt, mely szinte minden joggal bíró társadalmi réteget érintett. A bárók körében az váltott ki feszültséget, hogy András velük szemben külföldi bizalmasainak juttatott számos pozíciót, illetve, hogy szorult anyagi helyzetében a szaracénoktól és a zsidóktól kért pénzügyi segítséget, akik az uzsora révén jelentős befolyást szereztek a magyarországi sókereskedelemben. A szervienseket a királyi befolyás hanyatlása más oldalról érintette negatívan, ők elsősorban jogaik sérelmét, a bárók hatalmaskodását rótták fel Andrásnak, aki a királyi vármegye gyengülése, a birtokok elosztogatása után egyes vidékeken már semmilyen befolyással nem rendelkezett.
A sérelmekből eredő feszültség eredményeként az érdekszövetségre lépő különböző társadalmi csoportok az 1222. évi törvénylátó napokon rákényszerítették II. Andrást követeléseik elfogadására és törvénybe iktatására, ezeket összegezte a kiadott Aranybulla. A Fehérváron kelt oklevélben András ünnepélyesen megfogadta, hogy a vámhelyeket és főbb tisztségeket ezentúl az ország főnemeseinek juttatja majd, illetőleg, hogy szakít addigi politikájával és anyagi helyzetét nem egész megyék eladományozásával próbálja meg stabilizálni. Szintén a királyi gazdaságpolitika kritikája volt az a szakasz is, melyben II. András ígéretet tett arra, hogy egy évnél nem gyakrabban fog új pénzt veretni (Az ún. kamarahaszna ugyanis fontos kincstári bevétel volt: a király bevonta a forgalomban lévő érméket és újakat adott ki, melyek nemesfémtartalma alacsonyabb volt. A különbözet lett a kamara haszna, amivel a szorult helyzetben lévő királyok túl gyakran éltek.).
Ami a szervienseket illeti, az uralkodó biztosította birtokaik adómentességét (a beszállásolás alól is mentesültek) és személyi szabadságukat, illetve katonáskodásukat a határokon túl csak az uralkodó költségén tette kötelezővé. Nekik kedvezett az a pont is, mely kötelezővé tette a sérelmek előadására alkalmas fehérvári törvénylátó napok évenkénti megrendezését. A szervienseket érintő 11 pontban biztosított kiváltságokból eredtek a későbbiek során a Werbőczy István által 1514-ben készített Tripartitum sarkalatos nemesi jogai.
Az Aranybulla szabályozta a földbirtokok öröklődését is, létrehozta a leánynegyedet, melyet a fiúutód nélkül elhalálozó birtokosok leánygyermekei kaptak meg. Az oklevél egyik leghíresebb pontja a 31. szakasz, az ellenállási záradék volt, mely a törvényeket meg nem tartó uralkodó elleni fellépést engedélyezte Magyarország egyházi és világi méltóságai számára. Az Aranybulla 1222. évi formája ugyanakkor korántsem tekinthető véglegesnek: kilenc esztendővel később, fokozott egyházi nyomásra II. András az oklevél megújítására kényszerült, komoly kiváltságokat adományozva az új változatban a klerikusoknak (pl. haszon a sókereskedelemből). Az Aranybullát IV. Béla király is megújította az 1267-es esztendőben, majd 1351-ben I. (Nagy) Lajos is, aki az ősiség (aviticitas) törvényének beiktatásával évszázadokra meghatározta az öröklési rendszert. Mária királyné 1384-ben, Hunyadi Mátyás 1464-ben cselekedett hasonló módon, de koronázási esküjében valamennyi magyar király fogadalmat tett az oklevél jogi rendelkezéseinek megtartására.
Némi változást csak az 1687-es soproni országgyűlés hozott, ahol a rendek Buda visszafoglalása után eltörölték az ellenállási záradékot. Az 1222. évi Aranybulla egyfelől modernizálta a késő Árpád-kor jogrendszerét, másfelől lerakta a rendi társadalom jogi alapjait, szabályozva a kiváltságokat és kötelességeket, évszázadokon keresztül. Az Aranybullát nagyon gyakran az I. (Földnélküli) János (ur. 1199-1216) által 1215-ben kiadott angol Magna Chartához hasonlítják, ám a két dokumentum közötti hasonlóságok feltételezhetően inkább az azonos jellegű orvoslandó problémákból erednek, mint az angol és magyar jogi gyakorlat közötti esetleges kölcsönhatásokból.



Fehérlófia - A teljesség meséje / Folytatás a psoztban

A Hagyaték a magyar szellemi kulturális örökség átörökítésén munkálkodik. Leporolja a magyar múlt szellemi hagyatékának egy-egy darabkájáról a modern korokban rárakódott szennyeződéseket, hogy azok újra a maguk fényességében ragyogjanak. Ezek a mozaikdarabkák - épületek, tárgyak, könyvek, emlékek, történetek, tájak, gondolatok és mindenekelőtt az azokat alkotó és alakító szellemek - hétről hétre a képernyőre kerülnek, hogy végül a soha el nem évülő egyetemes magyar szellemtörténet egészévé, a megújuló magyar hagyománnyá álljanak össze a nézők lelkében.

RÉGI GRAMOFONLEMEZEKET HALLGATVA / Folytatás a posztban

Az Amerikai Kongresszusi Könyvtár oldalán találtam ezeket a ritkaságokat !

felvétel dátuma
1919/08/13
 New York




















2016. november 18., péntek

Metró együttes / Folytatás a posztban

Koncz Zsuzsa énekesnő és a Metró együttes: Latzin Norbert, Brunner Győző, Sztevanovity Dusán, Bokány Ferenc, Sztevanovity Zorán.

1969-ben az együttes megjelentette első albumát, a Metrót, melyen több slágerük hallható, például a Citromízű banán, a Mária volt és az Ülök egy rózsaszínű kádban1970-ben kiadták az első magyar koncertalbumot Egy este a Metro Klubban… címmel. A felvételek egy, a zongorán lévő UHER riportermagnóval készültek; maga az album hatalmas sikert aratott, a Kócos kis ördögök című dal a megjelenés után rögtön sláger lett. Ugyanekkor alakult ki a „klasszikus” Metro utolsó felállása: Schöck Ottó helyére Fogarasi János érkezett.
Latzin Norbert beatzenész (Metró együttes).
Brunner Győző beatzenész (Metró együttes).


1971-ben Frenreisz Károly Presser Gáborral, Laux Józseffel és Barta Tamással megalapította a Locomotiv GT-t. Egy skandináv turné, majd egy kisstadionbeli Atlasz–Metró–Tolcsvay-koncert után Dusán is kivált, mivel nem szerette a folyamatos turnézást.
Az utolsó évben rengeteg zenész fordult meg a Metro-együttesben: Szigeti Béla dobos, a régi-új Elekes Zoltán, Novák András énekes, Hanka Péter szólógitáros, Tihanyi Gyula basszusgitáros és Tóth Béla harsonás. Később Mogyorósi László gitáros, Póka Egon basszusgitáros és Brunner Győző is csatlakozott. Ezek a formációk azonban már nagyon rövid életűek voltak, az együttes 1972 nyarán feloszlott.
Latzin Norbert és Sztevanovity Zorán beatzenészek (Metró együttes).
 Koncz Zsuzsa énekesnő.

A feloszlás óta háromszor léptek színpadra együtt a Metro tagjai. Először 1992 tavaszán adtak koncertet a régi „metrósok” (Brunner-Dusán-Frenreisz-Schöck-Zorán), melynek anyagából a Metro koncert című album született. Második találkozásuk (az időközben elhunyt Schöck Ottó nélkül) az Illés–Metró–Omega Szuperkoncert keretében jöhetett létre 2001június 2-án2006 decemberében, a Syma csarnokban Frenreisz Károly 60. születésnapja alkalmából Zorán, Frenreisz, Fogarasi János és Veszelinov András öt dalt játszott el. Mivel Dusán külföldön volt, helyette Szűcs Antal Gábor gitározott, aki Frenreisszel 1973-ban alapította meg a Skorpiót.
 Sztevanovity Zorán beatzenész (Metró együttes).
Sztevanovity Dusán beatzenész (Metró együttes).
Koncz Zsuzsa énekesnő és a Metró együttes: Brunner Győző, Latzin Norbert, Sztevanovity Zorán, Bokány Ferenc, Sztevanovity Dusán.
Szent Gellért tér, Szent Gellért rakpart - Kelenhegyi út sarok. Koncz Zsuzsa énekesnő és a Metró együttes: Sztevanovity Zorán, Bokány Ferenc, Sztevanovity Dusán, Brunner Győző, Latzin Norbert.


Tagok

1960–1963
  • Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár
  • Sztevanovity Dusán – ritmusgitár
  • Rudas András – zongora
  • Mátrai Ferenc – zongora
  • Maka Béla – bőgő
  • Elekes Zoltán - szaxofon
  • Bálint István - dob, ütőhangszerek
1963–1965
  • Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár
  • Sztevanovity Dusán – ritmusgitár
  • Latzin Norbert – zongora
  • Maka Béla – bőgő
  • Elekes Zoltán - szaxofon
  • Bálint István - dob, ütőhangszerek
1965
  • Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár
  • Sztevanovity Dusán – ritmusgitár
  • Latzin Norbert – zongora
  • Bokány Ferenc – basszusgitár
  • Zentay Antal - szaxofon
  • Brunner Győző - dob, ütőhangszerek
1965–1967
  • Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár
  • Sztevanovity Dusán – ritmusgitár
  • Frenreisz Károly – basszusgitár, szaxofon, ének
  • Schöck Ottó – billentyűs hangszerek
  • Brunner Győző - dob, ütőhangszerek
1967–1968
  • Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár
  • Sztevanovity Dusán – ritmusgitár
  • Rédey Gábor – basszusgitár
  • Schöck Ottó – billentyűs hangszerek
  • Veszelinov András - dob, ütőhangszerek
1968–1970
  • Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár
  • Sztevanovity Dusán – ritmusgitár
  • Frenreisz Károly – basszusgitár
  • Schöck Ottó – billentyűs hangszerek
  • Brunner Győző - dob, ütőhangszerek
1970–1971
  • Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár
  • Sztevanovity Dusán – ritmusgitár
  • Frenreisz Károly – basszusgitár
  • Fogarasi János – billentyűs hangszerek
  • Brunner Győző - dob, ütőhangszerek
1971
  • Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár
  • Mogyorósi László – ritmusgitár
  • Póka Egon – basszusgitár
  • Brunner Győző - dob, ütőhangszerek
1971. ősz
–1972
  • Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár
  • Novák András – ének
  • Hanka Péter – ritmusgitár
  • Elekes Zoltán – szaxofon
  • Tóth Béla – harsona
  • Tihanyi Gyula – basszusgitár
  • Szigeti Béla - dob, ütőhangszerek



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...