2017. május 3., szerda

Örsúr vára / Folytatás a posztban

Ha tetszik amit látsz, kérlek támogasd az oldalt azzal hogy egy reklámra kattintasz !
Neked csak 1 perc de nekünk segítség ! KÖSZÖNJÜK !!!
  Örsúr vára (más néven Örösúr vára) egy elpusztult földvár a Miskolci-Bükkalja területén, Sály közelében.
A Sálytól 4 km-re északnyugatra a Latorpuszta/Latorút felett fekvő Latorvár-tetőn, ahol három egymás közvetlen közelébe épült erősség található. Az első egy vaskori földvár, a második egy honfoglalás-kori földvár (Örsúr vára), a harmadik pedig a hegy déli oldalán épült Árpád-kori kővár, (Latorvár).
Az Örs vezér leszármazottaiból formálódó Örsúr nemzetség a 10. században a Sajó és az Eger-patak közötti területeket és a Bükk egy részét birtokolta. Anonymus így ír erről a Gesta Hungarorum 52. fejezetében:
„Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, amelyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak (Acsád), Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak.”

Örsúr várában talál kerámialeletek alapján építése a 10. századra tehető. Pusztulásának idejéről semmi sem árulkodik, de valószínű, hogy Latorvár építése előtt történt. Ez a vár szolgált az Örsúr nemzetség központjaként, majd annak két részre szakadása után a 13. század közepétől a Váraljai-ág birtokába került, míg a Daróci-ág a szomszédos Kács várát birtokolta. A várhoz tartozó Váralja falu valószínűleg a török korban pusztult el.



A földvár belsejéből, a gerendaközöket kitöltő földből és a sánc alatti rétegből kora vaskori leletek (kerámia, állatcsont, kőeszközök) kerültek elő. Ezek egy erődített vaskori település jelenlétére utalnak. A hegytetőn található sáncmaradványokat Fényes Elek, Kandra Kabos, Karácsonyi János, újabban Györffy György, Nováki Gyula és Sándorfi György azonosította Örsúr várával, mások pedig a közeli Kács várát tekintették a nemzetség központjának. A hegytetőn először 1901-ben végeztek feltárást, melynek során a földvár területéről középkori temető került elő. A sáncokat Gádor Judit vágta át, melynek során egymásba csapolt gerendarács- és rekeszszerkezetekből álló, kívülről kövekkel lazán megerősített sáncot tárt fel. A sánc vöröses színét égés okozta, mely feltehetőleg nem pusztulásához, hanem az építési technológia részeként építéséhez kapcsolódott.

Örsúr háromszög alakú várának területe 2,4 ha, a környező terület felett 70 m-re emelkedik ki. Sánca 780 méter hosszú, magassága 1,5-4 méter között változik. A sánc alapja 11 méter széles, sűrűn egymásba csapolt 15–20 cm széles gerendák építik fel. A sánc belső, 3,5 méter széles része nem égett át, külső, 8,5 méter széles rétege pedig narancsvörös égési nyomokat mutat. A földvár főbejárata a keleti, kisebb bejárata a nyugati oldalon nyílott.

Elhelyezkedése
Örsúr vára (Magyarország)
Örsúr vára
Örsúr vára
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 58′ 41″k. h. 20° 38′ 31″

Dédesi vár / Folytatás a posztban

Ha tetszik amit látsz, kérlek támogasd az oldalt azzal hogy egy reklámra kattintasz !
Neked csak 1 perc de nekünk segítség ! KÖSZÖNJÜK !!!
dédesi vár egy 13. században épült, ma erősen romos állapotú vár a Bükk-vidék északi részén, a Bükki Nemzeti Park területén.

 A dédesi vár Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Nagyvisnyó és Dédestapolcsány közelében található a Bükk-vidék északi részén, a Bükki Nemzeti Parkon belül. A romvárat 2009 decemberéig az Eger–Putnok-vasútvonal segítségével lehetett elérni. Gépkocsival a Dédestapolcsányról Nagyvisnyó felé vezető műútról, a Szalacsi-sziklával szemben induló földúton közelíthető meg, mely a várerdőn keresztül lankásan halad fel a Várhegy és Kisvár közötti területre. A legrövidebb, de meredekebb út a Nagyvisnyó előtt 1,5 km-rel déli irányban elágazó erdészeti műút, melyről a várral egyirányban, a csemetéskertnél ágazik el egy erdei földút, mely felvisz a nyeregbe. Itt a sárga, majd a kék L (vár) jelzésű túraúton lehet gyalogosan megközelíteni a várrom területét. A várhegy 597 méter magas, mészkő alapanyagú.

 Dédes vára a 13. században épült IV. Béla királysága idején, közvetlenül a tatárok kivonulása után. Építője Ákos nembeli Ernye bán, a király hűséges híve volt. 1247-ben Gergely fia Markus és Miklós, Zadur fia Jakab és Damiano segítséget kérnek a Miskócoktól, és eladják Dédeskő egy részét. A vár további említése 1254-ből való. Ernye fia István, a későbbi nádor – aki III. Endre halála után a szabad királyválasztás híve volt – nem tartozott Károly Róbert párthívei közé. Fiai az 1317-es debreceni csatában vereséget szenvedtek a király híveitől és Dédes várába menekültek. A várat a király hadvezére, Debreceni Dózsa megostromolt és elfoglalt, a hűtlenkedőket fej- és jószágvesztésre ítélték. 1325-ben I. Károly a várat újraépítette és várnagyot helyezett bele. 1431-ben Borbála királyné Rozgonyi Istvánnak zálogosította el. 1439-ben Albert király visszavette és a Palóczyaknak adta. A Palóczy család egészen 1526-ig birtokolta a várat, mígnem a család utolsó férfi tagja, Palóczy Antal a mohácsi csatában elesett. Ezt követően a Dobó és Perényi család vitázott a vár tulajdonlásán, amely 1526 után János királyhoz került. Az uralkodó 1537-ben adományozta Perényi Péternek a várat és birtokait. A dédesi vár fennhatósága alá tartozott Dédes és Sajószentpéter mezőváros, valamint Tardona, Nagyvisnyó, Tapolcsány, Mályinka, Szilvásvárad és Rátótföldje. Perényi Péter fia, Perényi Gábor utód nélkül halt meg, így a vár Erdőhegyi Boldizsár birtoka lett.
A várat 1567. április 1-jén kezdték el ostromolni a törökök Hasszán temesvári pasa vezetésével. A várat kezdetben Kávásy László, majd ennek halála után Bárius (Bory) István várnagy védte. Noha 15 napig bámulatos ellenállással harcoltak a várvédők az óriási túlerővel szemben, a fogyatkozó készletek mellett egyetlen esély maradt: a menekülés. A vár parancsnoka a megmaradt puskaport a vártorony alá hordatta össze, majd a védők egy rejtett alagúton elhagyták az erődöt. A kanóc tüze akkor ért a puskaporhoz, amikor a törökök diadalittasan berontottak a várba. Az építményt több száz török katona sírjává vált. Hasszán pasa bosszúból a vár megmaradt részét is leromboltatta, és innentől kezdve egészen napjainkig a dédesi vár romvárként van nyilvántartva.
A vár egy bástyájának sarokfalai még láthatók, illetve az egykori erőd helyén több helyen várfalmaradványok tűnnek elő a bokrok közül. Ezek állapota igencsak leromlott.

A tájat messziről meghatározza a dédesi Várhegy mellett található, lényegesen kisebb mészkő szikla, az 594 m magas Kisvár. Ez a hegy is a vár részét képezte. Egy kisebb fellegvár állhatott rajta amit sáncok kötöttek össze a másik várral. Ma igazi falmászó paradicsom.

Elhelyezkedése
Dédesi vár (Magyarország)
Dédesi vár
Dédesi vár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 08′ 02″k. h. 20° 28′ 28″

2017. április 10., hétfő

Sepsiszentgyörgy - Vártemplom

A középkori Erdély egyik legjelentősebb kereskedelmi útja, a Barcaság felől Háromszékre bejövő vásárút elágazásánál kialakult Sepsiszentgyörgy a történelmi Háromszék és a mai Kovászna megye székhelye, a Székelyföld egyik legkorábban városiasodott települése. Nevét feltehetően templomának védőszentjéről kaphatta.
 Az írott források 1332-ben említik először, amikor már jelentékeny helység lehetett, hiszen templomának papja, Mihály 15 régi banálist fizetett a pápai tizedszedőknek. Olyan összeget, melyet csak rangosabb települések adóztak abban az időben. Feltételezések szerint Szentgyörgy a városi rangot Zsigmond királytól kaphatta, de biztos írott forrásaink csak a 15. századból bizonyítják a település mezővárosi voltát. Sepsiszentgyörgy első lakóházai a Debren-patak mentén és a vártemplom közötti részen épültek, majd ettől délnyugati és délkeleti irányban bővült tovább a város.

A város régi Ópiaca - a mai Kálvin tér - felett északra, egy kiemelkedő terasz peremén magasodik a város egyetlen megmaradt középkori emléke, a vártemplom. Az egykori katolikus templom hívei a XVI. század közepén lutheránus hitre tértek át. 1570-1622-ig a templom gyülekezete unitárius volt, majd 1622-től református.

A mai épület helyén, 1332-ben már álló templomról keveset tudunk. A templom északi és déli falának külső felületén a vakolat alól festett szegélydíszek nyomai kerültek elő. Stílusuk alapján a környékbeli XIV. századi falképekkel rokoníthatók.
Feltehetően a korabeli ferences építészet új vívmányának, az egyhajós, hálóboltozattal fedett teremtemplomnak mintájára, a korábbi templomot 1547-ben Daczó Pál patrónus építtette át a saját költségén - ahogy arra a falkép-töredékek is utalnak, az északi és déli fal egy részének megtartásával. A patrónus személyéről és az építés idejéről az 1658-as és az 1661-es tatárdúlást követően kelt kéregető esperesi levélből tudunk. „Szomorúan említjük az alázatos instantiánkban a Sepsiszentgyörgyi Protestanta Ecclesianak romlását és abban az Isten házának pusztulását, mellyet épített volt maga költségével Isten dicsőségére in Anno 1547 a boldog emlékezetű Tekintetes Nemzetes Daczó Pál úr." ( A szöveget Orbán Balázs közölte.)

Az igen jelentős védművek ellenére, a tatárdúlásban a lakosság erőteljesen megfogyatkozott, és a templom is megsérült. A már idézett esperesi kéregető levél így számolt be az épület állapotáról: „...ne hadják nyakokba szakadni ez szép templomot, mely is belől egészen bolthajtásos, kívül cserepes; de már a boltok egy darabja a kőkar felett beszakadott, az cserepezése lehullott, meglyukadozott, szarufái és koszorúfái rothadoznak, szakadoznak..."

A templom XVII. századi helyreállításáról keveset tudunk. A hajó északi falának nyugati karzatról jól elérhető részén található grafitiken több évszám töredéke vehető ki. Közülük az 1687-es évszám jól kiolvasható. Több felismerhetetlen szövegtöredék áll az orgonakarzat mögött, a keleti falon.
A későbbi évszázadok folyamán több alkalommal földrengés rázta meg a templomot. Az 1728. és 1738. évi földmozgások rombolása súlyos volt ugyan, de a javítások során a templom stílusát nem változtatták. Az 1738-ban megsérült középső várfalat 1786-ban bontatta le az egyház. Köveiből épült II. József idején az egykori német iskola, a mai kántori lak.

Az 1802-ik esztendei nagy földrengés következtében a körítőfalak megmaradt részeit is nagy kár érte. Leomlott a templom 1761-ben újjáépült bejárati tornya és a templomhajó gótikus boltozata is. Az 1805-ben befejezett javítás során a hajó boltozatát nem építették újjá, hanem sík mennyezettel váltották fel. Erről a diadalív feletti falmezőben olvasható felirat tanúskodik: „Az 1802-ben Oktober 20-án történt erőss földindulás miatt, ezen minden ember emlékezetnél régibb templomboltozatja is leszakadozván stakaturára építetett." Az új torony 1829-ben készült el, jelenleg négy harangja van. Jelentős változás 1894-ben történt még az épületen, amikor Angster József pécsi orgonakészítő új orgonája számára karzatot építettek a templom keleti részébe. Ezáltal a templom egységes gótikus szentélye sokat veszített eredeti szépségéből.

A sok viszontagság ellenére, a vártemplom bástyás körítőfalával, a hozzá kapcsolódó épületekkel, kegyelettel gondozott régi sírokkal és a domboldalban elterülő református temetővel együtt a város egyik legértékesebb és legfestőibb műemlékegyüttese.

2017. április 2., vasárnap

Igazi gladiátorközpontra bukkantak Pannonia fővárosában

Az LBI ArchPro (Ludwig Boltzmann Régészeti Kutatási és Virtuális Régészeti Intézet) még 2011-ben fedezte fel egy gladiátorképző maradványait a Bécstől keletre található Carnuntumnál. A ZAMG (Ausztriai Központi Meteorológiai és Geodinamikai Intézet) most befejezte a római város romjainak földradaros elemzését.

A szakértők úgy tudták felmérni az ausztriai lelőhelyet, hogy közben nem is kellett régészeti feltárást végezniük. A romváros gladiátornegyedében a kőből épült amfiteátrum mellett pékségek, fogadók és boltok maradványait azonosították.
A későbbi városfal alatt egy fa amfiteátrum nyomait is megtalálták. Az épület a pannoniai limest, azaz a Dunát követő út, illetve a Rómába vezető főút találkozásánál helyezkedett el. A komplexum mellett egy, a kereszteződések istenei, a Quadriviae tiszteletére emelt templomot is felfedeztek.

A LBI ArchPro és ZAMG 2012-óta dolgozott a helyszínen Alsó-Ausztria nevében – a munkálatokat egyébként külföldi szervezetek is segítették. Carnuntum elemzéséhez nagy felbontású magnetométert és földradaros (GPR) rendszert is használtak. Az évek óta tartó vizsgálat végén végre megszületett az első térkép, amely a régió egyik legfontosabb római települését mutatja be.
A gladiátoriskola felfedezése után a csoport alaposabban is analizálta a már feltárt kő amfiteátrum környékét, így találták meg azt az infrastruktúrát, amely elengedhetetlen volt a rendszeres gladiátorjátékok megszervezéséhez. Aki az ókorban keresztülhaladt a városon, az rögtön a kapuk után megpillanthatta a fogadókat, valamint az ajándék- és élelmiszerboltokat, ahol az utcai árusoktól tudott különböző termékeket vásárolni.
A bevásárlónegyed után egy raktár és egy hatalmas kemence következett, ahol akár 13 000 néző számára is elegendő kenyeret süthettek. A bort és az egyéb élelmiszereket pincékben tárolták.
Nagyjából 400 méterre a már ismert amfiteátrumtól egy eddig ismeretlen, jóval korábbi építmény maradványait is megtalálták. A fa amfiteátrum egy igen forgalmas helyen, a környék két legfontosabb útvonalának találkozásánál állt.

Carnuntum a térség egyik legfontosabb települése volt, előbb Pannonia, majd Pannonia superior provincia fővárosa lett, igaz, már a római kor előtt is létezett a helyén egy kelta település. A Római Birodalom az 1. században csak katonai tábort épített ki Carnuntumban, később azonban a polgári város is létrejött mellette.
A település a tartomány 106-os felosztásáig volt a provincia központja, ezután Felső-Pannonia fővárosa lett. Carnuntum hanyatlása a barbárok támadásaival, a 4. században kezdődött meg.

2017. március 11., szombat

Szendrey Júlia 18 évesen ismerkedett meg a Petőfivel / Folytatás a posztban

Szendrey Júlia 18 évesen ismerkedett  meg a  Petőfivel, egy évvel később már házasok, s pont 1848 december 15-én születik gyermekük, március 15-e után éppen 9 hónapra.
Júlia a naplójában szenvedélyesnek és boldognak írja le a házasságukat, melynek Petőfi halála vetett  igen hamar véget. Két évet tartott. Arra sem volt idejük, hogy egymásra unjanak!
1848 március 14-éről naplójában így írt a költő: Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni, mert az határozottal állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap... hátha holnapután már késő lesz!
Szendrey_julia.jpg
Júlia – aki éppúgy élete csúcspontjának tekintette a márciusi forradalmat, mint Petőfi - 14-én éjjel a francia mintára kokárdát készített férjének, magának pedig nemzeti színű főkötőt. Saját szellemi terméke, hogy a fejfedő helyett a kokárdát a szív fölé helyezte. Március 15-én este már mindenki ezt hordta, s azóta is így ünnepeljük március 15-ét.

Kokárda- melyik az igazi?K.jpg

Az 1848-as forradalom óta hazánkban a kokárda a függetlenség, a szabadság szimbóluma. Érdekes a kokárda színeinek sorrendje. Már az 1848-as forradalom idején  a katonák csákóján kétféle sorrendben sorakoztak a színek, ezt a korabeli festmények is igazolják. Mostanra kívül piros változat terjedt el, ami az olasz trikolórt formázza, állítólag ezt a fajtát készítette Szendrey Júlia, és hibásan.
kokarda_jpg.jpg
Vitathatatlan, hogy mostanra a harmadik lett az elfogadott, és ehhez kapcsolódnak emlékeink, kötődéseink. Érdekesség azért, hogy Kossuth halálának centenáriumán Torinóban hatalmas taps fogadta a magyar kormányküldöttséget, mert udvarias gesztusnak tekintették, hogy a magyarok olasz színeket hordanak kabátjukon, pedig az csupán a jelenleg használt kokárda volt.
Júliának köszönhetjük tehát az első kokárdát, de ő azért több volt, mint egy sima múzsa. Szendrey Júlia író, költő, műfordító volt. Írásai rendszeresen jelentek meg az Életképekben, a legnagyobb példányszámú társasági lapban.
Az 1849-es tavaszi hadjárat kezdetén tollából felhívás jelent meg  Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez címmel. A röpirat írója arra szólította fel az asszonyokat, hogy küldjék harcolni életük párját, s aki ezt nem vállalja, az nem érdemli a házastársi örömöket sem.. „Csak úgy legyünk övék, ha ők a hazáé” – szította a kedélyeket Szendrey Júlia.
Nem sokkal később a Nemzet Özvegye, két éven belül pedig ő lesz  a megvetett asszony,aki eldobta az özvegyi fátyolt.
Miután elveszíti férjét személyével folyamatosan foglalkoztak; de ebben nem volt köszönet: a megítélése rendre negatív volt.
Második házassága kötésekor 21 éves és egyedülálló anya, kétségbeejtő helyzetben lévő asszony. Felrótták neki, hogy a költő hősi halála után nem kötelezte magát életfogytiglan tartó gyászra, s nem halt párja után. A "nemzet özvegyét”  ugyanis rendre piedesztálra helyezik, onnan meg nem lehet csak úgy, büntetlenül lesétálni. Egyedül, pénz nélkül egy kicsi gyermek anyjaként, pedig nem könnyű a piedesztálon múlatni az időt.

1850 Júliának a kétségbeesést hozza, s joggal: a hírek szerint Petőfi elesett Segesvárnál. A családjára hagyná kisfiát, Törökországba akar utazni, hogy Bemtől tudja meg, remélhet-e még vagy sem. Útlevelet persze Petőfi felesége nem kap. Be kell látnia, hogy férje halott és támasza nincsen. Naplójába ezt írja: „Ki van rám mondva az itélet s nem állhatok többé ellent; örök boldogtalanságra vagyok kárhoztatva, és meg kell törnöm sorsom vas hatalma alatt.” „A rövid hajú, férfiruhás, szivarozó, szabados, végzetes Júlia azonban csak addig érdekel minket, míg a Petőfié volt. Bűnösnek mondani könnyelműség és tudatlanság volna: ő szimbólumos büntetése volt Petőfi életének és zsenijének.” – írja Ady. Komolyan fontolgatja az öngyilkosságot, de ezt a gondolatot elveti: Petőfi gyermekéért élnie kell. A rendőrség zaklatja, kiutasítással fenyegetik, azt sem tudja, hova menjen gyermekével együtt. A hatóságok figyelik, abban bíznak, hogy Júlia elárulja magát, ha férje valahol az országban rejtőzik. Közben egyedül van, s a kor nem kedvez, az egyedülálló nőknek Júlia a kor hagyományaival dacolva igyekezett autonóm döntésekre építeni az életét, amikor erre nem volt mód, újratervezett, s élt, ahogy akkoriban tudott. Elmarasztalások közepette.

Senki sem látja a magára maradt alig 20 éves nőt, csak nagy költő és szabadságharcos özvegyét látják benne. Ekkor mutatták be neki Horvát Árpád egyetemi tanárt, aki feleségül kérte. Júlia erről ezt írta: „Menhely vagy öngyilkosság között kelle választani s mert Sándor fia miatt élni, ha lehetséges, kötelességemnek tartám, s nevéhez méltóbbnak tetszék a férjhezmenetelem, mintha az elutasitott tolakodók jó hirnevemtől megfosztanak, Horvát Árpád ajánlatát elfogadtam és neje levék.” Júlia nyilatkozatot tett a szertartást végző plébánosnak: férje, Petőfi Sándor halott. Horváth oltalmat ígér Júliának, a kis Zoltánnak pedig apja helyett apát. Ez a házasság a kiutat villantotta fel a reménytelen helyzetből. Az a láng azonban csak egy pislákoló gyufa lángja. Gúnyos cikkek jelennek meg Júliáról, aki Petőfi halálának évfordulója előtt kötött új házasságot. Pedig ezzel a házassággal megadatott neki a lehetőség, hogy a kis Zoltánt magához vegye.

Arany János A honvéd özvegye című művében szemrehányást tett az asszonynak: "Mint a virághoz, mely kitárta / Kelyhét, a méhek és lepék / Gyülvén hozzája szép imádók, / Kinyílott szívét meglepék;" 
 És: "Élj boldogul... ez könnyü annak, / Ki, mint te, oly hamar feled - / Még egy rövid szó gyermekemről, / Azután, hölgy, Isten veled: / Légy anyja és nem mostohája, / Nehogy eljöjjek egy napon, / És elvezessem kézen fogva / Őt is oda, hol én lakom...!"



Szendrey Júlia – az erdődi George Sand, ahogy Ady nevezi –közben a magyar irodalom igen izgalmas alakja bírt lenni.  Júlia  felvilágosultabb volt koránál, de ez nem könnyítette meg az életét. George Sand, a különc, feminista francia írónő volt a példaképe. A nadrágviseléssel, rövid hajjal, szivarozással botrányt kavaró Szendrey Júlia le is tett dolgokat az asztalra: Andersent elsőként fordította magyarra. George Sand műveit is fordította, s verseket írt.


Júlia tizennyolc éven át bánhatta gyorsan kötött második házasságát, de közben mégis írt és írt.  Második házassága idején kifejezetten termékeny író volt. Művei rendszeresen jelentek meg az Életképekben. Versei gyermekei iránt érzett szeretetéről árulkodnak. Legmaradandóbb munkája mégis Andersen-fordítása.
A kiegyensúlyozott magánélet pedig nem segítette: ha Petőfi Sándornak Júlia királynője volt, akkor Horvát Árpádnak a szolgálója.
Még négy gyermeket szült, egy kislány pici korában meghal
 Gyakorlatilag Júlia és a férje semmiben sem passzoltak!
Halálos beteg volt már, amikor elszánta magát, hogy kislányával együtt külön költözzön. Ekkor azok állították pellengérre, akik második házasságkötése miatt vádaskodtak ellene. Júlia törvényesen is el akart válni, na  ez sem volt éppen botránymentes a XIX. században. Halála előtt férjhez készült Tóth József házitanítóhoz, bizalmasához, de meghalt, mielőtt válására sor került volna. Utolsó útjára  Zoltán fia kísérte el, Horváth nem jelent meg, és három közös gyermeküket sem engedte el anyjuk temetésére. A Kerepesi temetőben nyugszik, sírján ez áll: Petőfi Sándorné Szendrey Júlia
39 évet élt csupán.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...