2015. február 26., csütörtök

HIENCZEK - VAS VÁRMEGYÉBEN.../ Folytatáshoz katt a posztra ! Hienczeknek nevezik Vas, Sopron és Mosonvármegyék azon németajkú lakosságát, a melynek nyelve, sajátságainál fogva, úgyszólván külön dialektikust képez az összes német nyelvjárások között.


VASVÁRMEGYEI NÉPVISELETEK.
Csákány-vidéki magyarok.
Hiencz leány Borostyánkő vidékéről.

Hienczek elhelyezkedése.

 

Hienczeknek nevezik Vas, Sopron és Mosonvármegyék azon németajkú lakosságát, a melynek nyelve, sajátságainál fogva, úgyszólván külön dialektikust képez az összes német nyelvjárások között és a mely nép maga is, szokásaira és gondolkozásmódjára nézve, eltér a hazánkban és az azon kívül élő többi német népfajoktól. A magyarországi hienczek száma körülbelűl 300,000, a kiknek a zöme (125,000). Vasvármegye területén, a kőszegi, felső-eőri, körmendi, németújvári és a szt.-gotthárdi járásban tartózkodik, hegyes, dombos vidéken, melyet "Pugläte-Welt"-nek (púpos, görbe-világ) neveznek.

 

Eredete.

 

A hienczek eredetéről még eddig nincsenek teljesen megbizható adataink. Valószinűleg utódai azon bajor és frank telepítvényeseknek, a kiket Nagy Károly költöztetett 803. év körül az általa meghódított avar területre, azaz, a mai Magyarország dunántúli részére, hogy ott a mívelődést és kereszténységet terjeszszék. Ezek közé később szláv és avar elemek is olvadtak, majd a XV. században, midőn az országnak ez a része egyes osztrák és német főnemesek és herczegek birtokába került, ezek is számos német jobbágy-családot telepítettek magyarországi jószágaikra, a kikhez még a reformáczió után, a protestánsok üldöztetése idejében, az Ausztriából, különösen Stájer-országból ide menekülő protestáns német családok csatlakoztak.

 

Hogy mikor ragadt rájuk a hiencz név és hogy mit jelent azt nem sikerült eddig kideríteni. Legvalószínűbb az a föltevés, mely a hienczek elnevezését Henriktől (1228-1274) Kőszeg városának megalapítójától, származtatja, a ki különösen e vidék fölött uralkodott és a kinek alattvalói magukat hienczek-nek, vagy heanczok-nak, azaz Henrik népének nevezték. (A Heinrich név rövidített alakja Heinz, Hinz).

 

Hiencz nyelv.

 

A hienczek nyelve bár rokonságban van a bajor nyelvjárással, de ettől, valamint a szomszéd osztrák-stájer népnyelvtől is annyira különbözik, hogy akár külön dialektusnak tekinthető.

A hiencz nyelv legjellemzőbb sajátságai:

1. A magánhangzókat megnyújtja, sőt szereti azokat diftongussá változtatni, pl.: Vooda, (Vater), Kauch (Koch) Beischof (Bischof) Waocha (Woche), spoarn (sparen) A guet's Woat, find a guat's Oat (Ein guter Wort, findet ein gutes Ort).

2. Az u helyett ui kettős hangzót használ, pl: Guid'n Muoring Muida (Guten Morgen Mutter), Krui (Krug), huischt'n (husten). 3. Jellemző az es semleges névmás különös alakja a si, melyet különösen személytelen ígék mellett használ, pl: si regnet (es regnet) si schneibt, si plaschelt (es pläschert).

A hienczek nyelvjárása különben nem egységes és majdnem községenként eltéréseket mutat. Igy a vasvármegyei hienczek nyelvében is a szerint, a mitn az a hanggal bánnak, háromféle megkülönböztetést lehet tenni. E szavakat pl. Haar (haj, len), Bart (szakáll), Wart (őr), Garten (kert), Németujvár és Kukmér vidékén úgy ejtik, hogy az a elé egy zárt o-t tesznek, pl: Hoar Poat, Woat, Goat'n. Felső-Lövőn az a elé zárt u-t tesznek, pl: Huar, Puart, Wuart, Guart'n. Alhó vidékén a zárt o-t az a után teszik, pl. Haor, Paort, Waort, Gaort'n.

 


SZENTGOTTHÁRD-VIDÉKI HIENCZ HÁZ.

 

 

Ó-német nyelvmaradványok.

 

A hiencz nyelvben nem csak sok ősrégi német szóra találunk, hanem e nyelvjárás és a hiencz népszokások az ó-német mitológiának is számos maradványát tartották fenn. Igy a hét napjait a hienczek a következő nevekkel jelölik: Sunnti, Maorti, Jarti, Mitti, Pfinsti, Frati és Saonsti. A kedd neve Jarti, Irita. Jar, Ero, Ir, Tyr, vagy Zin, az ős germánoknál a nap, később a szerelem, majd a háború istene volt. A csütörtök Pfinsti, Pfins-nek nevezik a hienczek Thonart, vagy Thort az égiháború istenét (Donnerstag). A pünkösd ünnepet is az ő tiszteletére nevezték el, és ennek előestéjén, a hiencz legények ma is hosszú ostorokkal pattogtatnak. Thonar szolgájának Loki-nak emlékét hirdeti az a szokás, hogy azt a legényt, a ki pünkösd reggelén a legkésőbben kel fel, Pfingstluken-nek csúfolják.

 

Hazafiság.

 

A hiencz, bár szívósan ragaszkodik nemzetiségéhez és nyelvéhez, jó hazafi, a ki magát magyarnak vallja és szívesen tanul magyarul.

Ruházatuk nem mutat érdekesebb sajátosságokat.

A férfiak ruházata sötét, többnyire kék színű, rövid szabású kabát ( Janker), hasonló színű, rövid, sűrű ólompitykés, vagy ezüstgombokkal kivarrt mellény (Wams, Leibl) és magasszáru csizmába gyűrt, testhez álló bőr, vagy kékposztó nadrág. Fejüket kerek tetejü, oldalt felhajtott széles karimájú nemezkalap (Huit) fedi. A férfiak többnyire borotválkoznak, bajuszt inkább csak az idegenbe munkára járó iparosok növesztenek. A hiencz nők minden diszítés nélküli, többnyire szintén sötétkék rövid kis kabátot (Jankerl, Sunntajankerl), vagy testhez álló fűzős derekat (Spenzer, Bonschurl) és hosszú ráncos szoknyát (Kittl) viselnek. Fejükön kendőt hordanak (Tiachl) és általában fűzős cipőben (Schuich) járnak.

 

A hiencz ház.

 

A rendesen csinos és tiszta lakás a hienczek szerény igényeihez mérten, egyszerű és nem nagy. Házikóik hajdan fából épültek, de ma már többnyire kőből vagy téglából vannak építve és rendszerint az egész épület hossznégyszöget képez egy fedél alatt.

A ház oromfalával az utcza felé áll, a hova 2 ablak néz, melyek mellett a kicsiny, azután a nagy kapu vezet a házba. A kis ajtó többnyire oszlopos folyosóra (Gräd'n) nyílik, honnan egy ajtón át a konyhába jutunk. Innen az utca felé rendesen két szoba van, a konyhából jobbra pedig egy szoba, vagy kamra (Kitting), utána az istálló, melyhez a csűr (Stad'l) van építve. Ez utóbbi helyiségeket erős tűzfal választja el a lakosztályoktól. A trágyadomb vagy fakávás gödör az udvar közepén szokott lenni. A tetőzet rendesen fazsindely vagy cserép, zsúptető ma már kevés található.

Diszítést a hiencz-házon nem igen látunk. Néha az ablakok körül leveleket vagy szőllőt, a falakra pedig ritkán verseket is festenek (Alhó, felső-eőri járás). Régibb házaknál nyoma van a vakolatból csinált díszítésnek is.

A hiencz-szoba bútorzata diófa-asztal fiókkal (Brodlade), két oldalt kényelmes támlás-pad, a falon tálas. A nagy kályhát pad veszi körül (Ofenbank), a mely mellett a magasra vetett ágyak állanak. Kiegészítik a bútorzatot a fiókos szekrény, a tarkára mázolt lábas-ruhaláda (Gwand-Truhe) és székek. A mestergerenda (Durizuh') és a mennyezet közé dugdosott rudakra (Stangeln) ruhákat szokták aggatni. A jobbmódú hiencznél már fénymázas bútorokat, polcos szekrényt, sőt pamlagot is találhatni (Német-Lő).

 

Babonák.

 

A hiencz nép, bár elég világlátott és tapasztalt, azért mégis hisz a babonában és lakóhelyének elszigetelt voltánál fogva, nemcsak nyelvében, hanem szokásaiban is nem egy érdekes maradványát tartotta fenn az ősi pogány életnek és néphitnek.

Ilyen germán hitregei maradvány emlékét őrzi még a hiencz anyának, rossz, sokat rívó fiát ijesztgető ezen versikéje: " Biabl, schau, schau, do kimpt da Wauwau!" mely utóbbi kifejezés alatt a német mythológia főalakjának, Wodan-nak neve maradt fenn a hienczeknél. Pogány szokások maradványa még a fatuskó-húzás is (Blockziehen), t. i. a hol az egész farsangon át nem volt lakodalom, házasságkötés, ott egy felcifrázott fatuskóra ültetik a falunak legöregebb agglegényét, kit jóltartanak borral és farsang hétfőjének délutánján végig húzzák a falunak utcáin. Ilyen még a húsvéti hegyi tűz is.

A babonák és népszokások különben vidékenként eltérők. Az alább felsoroltak Kőszeg, Rohonc és Jobbágyi vidékén honosak leginkább.

 

Az újszülött gyermeket langyos vízben (labelt's Wasser) füröszti, a melybe előbb pár csepp tejet vegyítettek, vagy egy zsákocska búzakorpát tartottak; ezáltal a gyermeknek lágy, puha bőre lesz.

Mielőtt a gyermeket a keresztelőre viszik, egy krajczárt vagy egy darab kenyeret tesznek a vánkosa alá, hogy gazdag legyen. A keresztelő után a leánycsecsemőt méhkasba teszik, hogy sok kérője legyen. Szoptatás közben az anyának nem szabad sem ennie, sem innia, különben a gyermek felébred, valahányszor az anya eszik. Ha a gyermek ijedős (schrocklich), egy szentelt kövecskét kötnek a nyaka köré (Schrockensteindl). Hogy a csecsemő hamar megtanúljon beszélni, vakarcsot tesznek a fejére. Ha a csecsemőt eső éri, szeplős, ha a szájára ütnek, fogfájós lesz; ha első húseledelül madárhúst kap, jó hangú lesz a gyermek. Hogy mindig vidám legyen, farsangkor választják el a gyermeket, hogy piros-pozsgás legyen, szt. Jánoskor, mikor a cseresznye érik. A gyermek fájós szemeit forrás- vagy patak-vízzel mossák; de a vizet úgy kell meríteni, hogy az edényt a viz folyása irányába tartsuk. Ha egy leány három hónapos kora előtt hal meg, azt egy leány, ha idősebb volt: két vagy négy legény viszi a temetőbe.

 


ROHONCZ-VIDÉKI HIENCZ HÁZAK. Verő G. rajza.

 

 

Ha a legény azt akarja, hogy a leány szeresse, annak olyan almát ad enni, a melyet a legény a hóna alatt tartott. A mely leány jövendőbelijét látni akarja, az Tamás-napjának estéjén (reichi Nocht), mielőtt ágyba fekszik, a következő idézést mondja: " Bedstaffel i tritt di', Heiliger Thomas, i' bitt' di', lass mi(r) mei' He(r)zallerliebsten erscheinen", azután vánkosa alá teszi apjának, bátyjának vagy egy férfi ismerősének valami ruhadarabját és akkor álmában megjelen neki jövendőbelije. Ha a leány mosás közben leönti ruháját, részeges urat kap. Ha a lakodalom napján havazik, akkor a házaspár gazdag lesz, ha esik, az asszony sokat fog sírni, ha pedig borús az idő, úgy sokat fog bosszankodni az asszony.

 

Népszokások.

 

A legények rendesen 18 éves korukban kezdenek a leányhoz járni. A legény megkopogtatja a leány ablakát (fensterlu), mire a leány kijön hozzá. Ha azonban a legény szándéka komoly, akkor a házhoz jár és miután a leánynyal megegyezett, elküldi ennek szüleihez a kérőt (Bedmann, Bit'lmann) leánykérőbe (Bittlschaft). A vagyoni kérdés rendbehozása (Gwissmachen) után, az eljegyzési lakoma következik, a mely különböző ártatlan tréfák között megy végbe, mint pl. hogy a menyasszonyt elrejtik és egy másik leányt mutatnak be menyasszony gyanánt. A szegényebb menyasszonyok a lakodalom előtt a szomszéd faluba és annak környékére járnak kéregetni (Hoar sammel, bedeln): "um ä bisl a Hoar (Flachs = len), oder ä 383 gschimpälts Göld". A lakodalom előtti napon néhol a vőlegény menyasszonyának egy pár czipőt, ez pedig vőlegényének viszont egy inget küld.

 

A lakodalmi szertartások, tréfák és szokások nem nagyon térnek el a magyarokéitól. Ha a menyasszony más faluba megy férjhez, akkor a legénynek előbb ki kell őt váltani. A menyasszony falujabeli legények t. i. a templom ajtaja elé két fácskát állítanak, ezeket egy szalaggal összekötik és közéjük egy asztalt helyeznek, a melyen bor és néhány pohár áll. A vőlegényt és menyasszonyt megkínálják borral, ezek isznak és egy bizonyos pénzösszeget tesznek az asztalra. Evvel a leány ki van váltva és eltávozhat a faluból.

A lakoma későn kezdődik és az ételeket itt is, különböző bohókás mondások között, a vőfélyek hordják fel, Komját vidékén az asztalfőre, az első tálba tojáshéjat, eleven madarat, házinyulat stb. tesznek, a tálat letakarják és csak miután az egyik kíváncsi vendég a tál tartalmáról meggyőződött és kinevették, viszik azt el és hordják fel az ételt. Az első tálat néhol földre ejtik, hogy a vendégek nevessenek.

 

Mig a vendégek az asztalnál ülnek, az első vőfély a házfőtől a menyasszonyt táncra kéri, a ki azonban az új asszonyt csak sok tréfás mondás és könyörgés után adja ki. Ezután a legény egy pohár bort vesz a kezébe és így szól a menyasszonyhoz fordulva:

 

Ich habe ein Glas Wein, der ist gewachsen zwischen Sonn- und Mondenschein; der ist so klar und fein, dass er durch der Jungfer Braut ihre fünf Finger durchscheint, und wenn die Jungfer Braut von mir einen Trunk annehmen möchte, dann wüsste ich, dass ich ihr nicht zu schlecht bin."

 

Mikor aztán a menyasszony a pohár után nyúl, a vőfély visszakapja azt és kalapját az asztalra téve, így folytatja mondókáját:

 

"Ist die Braut krank, so steigt sie über die Bank. Ist die Braut frisch, so steigt sie über den Tisch. Ist sie aber frisch wohl bei gutem Muth, so steigt sie über meinen schwarzbraunen Federhut."

Mire a menyasszonynak ügyesen az asztalon át kell jönnie, hogy a vőfélylyel az első táncot járhassa. A lakzi végén következik a koszorútánc (Kranzelabtanzen). A vőfély pálczájával a menyasszony asztalához megy, kéri a menyasszony koszorúját, mit a pálczára kötnek. A koszorút a vőfély most - mindig tréfás mondókák kíséretében - háromszor megmutatja a menyasszonynak és harmadszor beszédét így végzi:

 

"Kranzerl weg und Häuberl her,
Jungfrau g'west und nimmermehr.
Wenn du auch kein' Jungfrau bist,
So bist du doch ein Weiberl,
Und ist auch gleich das Kranzerl weg,
So bleibt dir doch das Häuberl." (Komját vidékéről.)

 

A hienczek gonosz szellemei a Trud, Hegst (Hex), Fschaukerl, Rawuzel és a Tragerl. Ha idegen jön az istállóba, ki kell köpni, nehogy a marha kárt valljon. Ha február 2-án, gyertyaszentelő Boldogasszony napján, olyan idő van, hogy a káposzta a tűz fölött felforr, míg a tűz mellett megfagy (v'rau suin, und hint' gfruin), akkor jó év lesz. Mikor a gazda először hajt ki, minden ökör mögött keresztet vet.

 

Husvétkor a legények a mezőkön tüzet gyujtanak és ezt "Osterlammbraten"-nak nevezik. Flórián napján nem szabad a konyhába vizet vinni, mert nagyon sok légy lesz egész évben. A Mikulás itt csak ijeszti a gyermekeket, de nem hoz nekik semmit; e helyett december 13-án, Lúcia napján, a Lutzelfrau vagy Pudlfrau lepi meg a gyermekeket mindenféle édességekkel. A ki tavasszal először piros lepkét lát, az az egész évben egészséges, a ki sárgát, az beteg lesz. Esti harangszó után nem szabad tejet adni, vizet kiönteni és a házban vagy a ház előtt söpörni. Ha jégesőtől félnek, a boronát, tüskéit felfelé fordítva, lefektetik az udvarra. A gazda, ha árpát vet, kavicsot vesz a szájába, hogy a madarak a vetést ne bántsák. Ha a borjút elválasztják és az istállóból kiviszik, azt a hátával előre kell tolni; a kis borjút 8 napig idegennek nem szabad látni. Ha január 25-ikén szép idő van, sok borjú lesz. A holdat a gyermekek holdnagyapónak (Maon-Neinl), a napot nagyanyónak (Sunn-Nandl) nevezik. A betegre ráolvasnak (aouspreichn), pl. ha valaki meg van babonázva, erősen ránéznek és azt mondják: a rossz szemek láttak, most látnak a jó szemek is, stb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...