2015. február 25., szerda

VAS MEGYEI VENDEK.../ Folytatáshoz katt a posztra !




VEND VENDÉGHIVOGATÓ


A népviselet az ötvenes, hatvanas évek óta egészen megváltozott. A szűr, a régi báránybőr-ködmen, nagy, széles karimáju kalap és sarú már kimentek a divatból a férfiaknál; épen úgy megváltak a nők a pártától és régi egyszerű főkötőtől, valamint a fehér szoknyától és ugyanolyan vászonkabátkától, mely fölé hidegben az úgynevezett zobon-t (zubbony) huzták.

A ruházat most már részben alá van vetve a divatnak, s leginkább a szomszédos stájer és német népviselet hódít. Magyarszabású öltönyt nem viselnek. Ünnepen sötétszínü posztókabátot hordanak, de a vend legény sokat ad a czifra csizmára is, a mely préselt szárú és legtöbbször színes czérnával kivarrott.

 

A nők ruházata elég csinos. Régen jellemző volt ünnepnapon az abrosz-forma lepedő, nagykendőnek használva, a mit különben a hegybéli szegényebb vend asszonyok ma is viselnek. Ugy az asszonyoknak, mint a leányoknak hosszú, tarkázott, felül ránczba szedett szoknyájuk van.

A leányok ünnepnapon tarka, élénk színes selyem fejkendőket és piros vagy kék kötényeket viselnek, a mit színes szalaggal kötnek derekukhoz. Köznapon egyszerűen tarkázott, ünnepnapon színes kelméből készűlt kabátkát hordanak, mely fölé télen a leányok színes nagyobb pamutkendőt, az asszonyok pedig egyszerű nagykendőt kötnek. A fiatal nők tetszés szerint fésülködnek, összefont hajukat fejük köré tekerve. Lábbelijük leggyakrabban csinos, czifra czipő, de télen, különösen az asszonyoknál, csizma.

Télen a nők és a férfiak a hideg ellen térdig érő s testhez símuló fekete báránybőr-bundát, ugynevezett kozi-t használtak, mely ma már az olcsóbb posztónak engedett helyet.

 

A vend ház.

Házaikat legnagyobbrészt derékszögalakban építik, úgy, hogy a derékszög egyik szára a szoba ablakaival az utczára néz. Az anyag, melyből építenek, a fa, fecskesár, vagy tégla. Különösen fecskesárból nagyon ügyesen raknak falakat.

Az utczára néz a lakószoba, melynek ajtaja a gyakran oszlopos pitvarba nyílik. A szegényebb vend egy szobában huzza meg magát, a vagyonosabbnak kettő, néha három szobája is van. A szoba mellett van a sötét, kormos konyha, melyből sok helyen, ma már azonban nagyobbára csak a régi házaknál, az ajtón át megy ki a füst, nem lévén kémény a házon. A konyha mellett van a kamara. A derékszög másik szárában van az istálló és végül a pajta zárja be az épületet.

 

VEND HÁZAK ŐRFALU VIDÉKÉN.

 

Kicsiny, homályos szobáik meglehetősen tele vannak rakva egyszerű, kényelmetlen bútoraikkal s óriási kályhájukkal. Egy-két fenyőfa-ágy, festetlen vagy virágos, a tetőig megrakva tarka ágyneművel; az egyik szobasarokba állított asztal, néhány szék és láda minden butoruk. Az asztal két oldala mellett állnak, fal felől, a padok. A hol kell, bölcső vagy bölcsőnek használt teknő és rokka szaporítja az ingóságot; télen a szövőszéket is beállítják az asszonyok. A tarka-barkát kedvelő vend szivesen aggatja tele szobája falait üvegre festett szent képekkel, színes papirból fűzött koszorúcskákkal. Mintegy diszítésül szolgál az ajtó mögött, a falra akasztott tálas. A termetes kályha nagyon kedves bútora a vendnek. Azon szárítja terményeit, mellette hever éjszakán át családjának valamelyik tagja, a körülte futó padkákon rövidíti, tökmag, hántás közben, meséjével a téli esték unalmas hosszúságát. A szobák legtöbbször agyagos földűek s csak újabban terjed a deszkapadlók divatja. A falakat kívül-belül tiszta fehérre meszelik; kívül a fal alsó részét két arasznyi szélességű fekete, kék vagy sárga szalaggal szegik be, mire a vend leány és asszony kedvvel festeget apró virágokat.

A ház fedele zsup, ujabban azonban nagyobbára cserép-zsindelylyel fedik házaikat. Az utczára néző homlokzat czifrán deszkázott; egy-egy kereszt a deszkába faragva vagy Szent-Flórián festett képe áll a deszkázat közepén, a szegélyző deszkán a tulajdonos neve s az építés ideje nem ritkán szintén a deszkába faragva.

Az épület körül és mögött terül el a gyepes telek gazdag gyümölcsösével. Az udvart sövénynyel vagy léczczel kerítik. Lécz vagy fonott vesszőkapujok legtöbbször kis kereken jár; az ajtó helyen gyakran átlépő hágcsót alkalmaznak. Kis virágos kert tarkázza a ház elejét, melyben az ablakok alatt levő padkán többször láthatni néhány méhkast.

 

Családi élet.

A vendek családi élete patriarchális, de e rendszer bomladozása már nagyon észrevehető. A patriarchális élet maradványa az a némely helyen ma is dívó szokás, hogy, ha valamelyik zsúpoltatni akar, egyszerűen kihirdeti a faluban. Erre minden ház elé kiteszi gazdája a zsupot, melyet azután a zsupoltató összehord. Máskor egy másikon segitenek hasonló módon.

 

Keresztelő.

Keresztelés alkalmával a vend is szeretett ünnepelni; ma már egyre egyszerűbben megy végbe ez is.

A régi néphitnek nagy szerepe jut ilyenkor. Már esküvő után, mielőtt a mennyasszony a házba lép, anyja vagy más asszony egy tojást és egy gombolyag czérnát vesz kezébe. A pitvarnál a czérnát a mennyasszony elé gördíti, a tojást pedig a földre teszi. A mennyasszony jobb lábával a tojásra lép s eltöri; a mily könnyen eltörte, oly könnyen fog szülni. A betegágyas asszony szobájában egy kis darab kenyeret és bort tesznek az asztalra. Az asztalnak nem szabad üresen állania, hogy a születendő gyermekhez a rosszaság ne férhessen. Az ujszülött gyermeket gyakran vánkosba takarva, az asztal alá fektetik, hogy kövér legyen. A kereszteléssel csak akkor sietnek, ha a gyermek beteges, de, ha egészséges, akkor bevárják anyjának felépülését, hogy ő is részt vehessen a keresztelési lakomán (krstitje).

 

Halálozás.

A halálozás, a túlvilágba jutás, még bővebb anyagot át a babonás hitnek.

Ha a gazda vagy a gazdasszony meghal, mikor a szobából kiviszik, a házbeliek közül valaki kiszalad s az istállóból a marhákat kiereszti, a kamarában a magnak hagyott gabonát megkeveri, hogy a marhák egészségesek maradjanak, a termés meg bő legyen. A temetésről visszatérve, az otthon maradt házbeliek kisietnek, hogy a hazaérkezőket ők lássák először; ellenkező esetben a halott látogatásától tarthatnak. A halottvivők egy fazék vízben megmossák s fehér ruhával megtörlik kezeiket, a fazekat aztán a sírásó a házra dobja. A halottvivő szekérből a kereket kiszedik s három napig a halottas háznál hagyják, azután is csak lopva viszik haza. Halotti tort már nem igen szoktak tartani. Az éjjeli virrasztás idősebb halottaknál még dívik, evés, ivás mellett: ez alkalomra való énekek zengedezésével rövidítik a szomorúság idejét. Néhol a szemfedőnek szükséges sötét színü kendőt még életében maga vásárolja meg a vend. Temetés után, különösen a hegylakóknál, az özvegygyé lett vend asszony három-négy napon át reggel-este kiáll a ház elé és az egész község hallatára siratja elhunyt férjét.

 

Lakodalom.

A lakodalmak is egyszerüsödnek. A frigykötést a szülők rendezik a rokonsággal s az ő akaratuk dönt. Szépségre, csínosságra nem ügyelve, csupán dolgosságra való tekintettel szemelik ki fiuk számára a leányt, vagy leányuk számára a legényt, mindig vigyázva, hogy vagyoni tekintetben is egymáshoz illők legyenek.

A leány-kérés előleges tudakozódás után esik meg. A leányt a leendő nésznagyok kérik meg a legény kiséretében. A kérést elintézni a starisina 391(kérő) dolga. Igenlő válasz esetében a kézfogó és lakodalom idejét is mindjárt meghatározzák. A kézfogás is a pap előtt történik s víg mulatozás nélkül ritkán esik meg, különösen, ha nem a parochiális faluba valók s útközben csárda, korcsma van. A lakodalmi vendégeket a pozvač (vendéghívó) hívja meg. Kalapját, vagy kemény papírból czukorsüveg alakra készült sapkáját színes szalagocskákkal, csinált virágokkal diszítik föl; derekát, vállát, mellét teletűzdelik színes, tarka keszkenőkkel; nem ritkán a csizmájára csengőket is akasztanak. Oldalán két kulacs lóg; az egyikben bor van, a másikban köleskása. A kit meg akar tréfálni, először a köleskásával kinálja meg s csak, ha lépre ment, kinálja meg borral, hogy igyék az uj pár egészségére.

A luteránus vendek vendéghívója, betérve a meghívandó házába, fölolvassa a divatos mennyegzői verseket, mire megvendégelik s megajándékozzák pénzzel. A pozvač szerepe a hívogatással nem szűnik meg, a lakodalomban is ő az intéző ember s arra van hívatva, hogy tréfáival a vendégeket mulattassa.

A lakodalmat, a mennyire vagyoni helyzetük engedi, a vendek is nagy pompával szeretik megtartani. Az esküvő vasárnapra való, hogy lássa az egybegyült hívő sereg. Az Isten házába díszesen kiöltözködve, többnyire gyalog, zeneszó mellett, nagy kurjongatással, tánczolva ér el a menet. A vendégeknek majdnem mindegyike egy-egy üveg bort visz magával az útra. A lakodalmak jó részét vallási szertartások foglalják el. Több helyen szokásos menyasszonytréfa kerül sorra. A lakoma több napig szokott eltartani; elsőbben a menyasszony, azután a vőlegény házánál.

 

Babonák.

A vend nép babonás, de a művelődés haladtával, a mi természetes is, a babona folyvást kevesbedik, különösen a fiataloknál.

Ha a gyermeke megbetegszik: a szem ártott neki, megigézték. A beteg gyermeket azután mosdatják, fürösztik, hogy kigyógyuljon. Mosdatják állataikat is. Van elég kuruzsló vén asszony, ki az ilyen mosdóvizek készítéséhez különösen ért. Ha a vend tehene véres tejet ad: nyomban gyanúsít valamely boszorkánynak tartott öreg asszonyt, mert az rontotta meg. Ha az égen felhők tornyosulnak s káros esőtől tartanak: "felhő elé" harangoznak és pemetet, kenyérsütő lapátot, szénavonót, meg egy egész kalácskenyeret tesznek ki az esőre, hogy megóvják terményeiket a jégesőtől. A mocsárlég illó tűzét lidérczek gyujtják. Éjjelenkint boszorkányok süvítenek át a levegőn. A boszorkányoktól s kivált azok rontó erejétől fél a vend; azért szt. György napján nyárfa ágakat tüzdel ablakába, kapujának fonása közé. Gazdasági babona is sok van. A többek között gyümölcsfái ágára ősszel és télen kukoriczacsutát helyez, jelezve azt az óhajtását, hogy gazdag legyen a gyümölcstermése, mint a kukoricza tusán bőségesen szokott lenni a szem. Mielőtt a befogott lovakat vagy ökröket elindítaná, az ostorral keresztet von kétszer elébök a földre, ezen szavakkal: "Jézus pomagaj!" (Jézus segélj meg!)

 

Népköltészet.

Népköltészetének termékei alig ismeretesek. Feltűnő világi dalaik csekély száma; a meglevők közül is sok stájeri rokonaiktól került hozzájuk.

Dalaiknak főtárgya a szerelem s ezzel egyenlő rangban a vallás. Mig 392nyugati rokonaik lakhelyük természeti szépségeit is bevonják dalaik tárgyai körébe, addig a magyarországiaknál még hátterül is ritkán szerepel a természet s inkább csak az nyer benne helyet, a mi az egyszerű vidékre is költészetet varázsol, például a madár, a vend dalok kedves állata, a kukoricza (kakuk), a žunica (sárga rigó), a golubica (galamb). Egy két szép balladájuk, románczuk is van.

Nagy mennyiségben találhatók búcsuztató énekek, melyek többnyire sok versszakból állók és kevés külömbséggel egy kaptafára készültek. Valamint ezekben a búcsuztatókban, úgy általában a vend népköltés minden termékében kedvesen csendül meg a vallásos hang. Világi dalaik kevés volta, de meg jámbor ájtatoskodásra való hajlandóságuk az oka, hogy egyházi énekeiket nagyon szeretik énekelni. Éneklik a mezőn, kender- és lentöréseknél, a falú végére épített kenderszárító kemenczék körül, korán reggel és későn este. A vasvármegyei luteránus vend (goričanec), kit földjének szegénysége kényszeríti, hogy nyáron Somogyba, Zalába vagy Szlavóniába szerződjék aratónak, pihenő vasárnapokon a zsoltárok hangján buzdul föl. Vendjeink, mint buzgó búcsujárók, a szomszéd Stájerország szlovén lakóitól sok éneket hoznak, melyeket csakhamar átalakítanak.

A magyarországi nemzetiségek közül kevés ismeri úgy a magyar népdalokat, mint a vend. Az arató goričanec a magyar vidékekről, a zalai vend, kinek szőlője mesgyés a magyaréval, szomszédjától hamar eltanulja a magyar nótát versével együtt, vagy maga költ a dallamhoz szöveget.

A zenén kivül a táncz az, a miért rendkivül lelkesül a vend. Ha jól akar mulatni, tánczol, még pedig ügyesen. Legkedvesebb tánczuk a stájer dreher (keringő), de szeretik a csárdást is. Táncz közben pereg a legények ajkán a tánczszó s a vend dalok nótafarka; drajlilirajlamdrajlamlója! Ha táncz közben párjától el akar válni a tánczos, előbb más tánczost keres neki; egyszerűen letenni annyi volna, mint a leányt megszégyeníteni.

 

A vend rendkívül szorgalmas s a foglalkozások egész seregét űzi, de erős munkája mellett kevéssel beéri. Élelme a lehető legegyszerűbb s egy csöppet sem változatos. Kukoriczalisztből főzött úgynevezett gánicza; prosza, burgonya, köles és hajdinakása, káposzta, tej a főeledelök. A szegény hegyvidéken, de még a vagyonosabb síkon is a kukoricza tusáját (kocenya) összetörik s belekeverik a kenyérbe. Sajátságos tésztaféle ételük a gibanica és a krapca.

Iskolára szívesen költ, gyermekeit örömest és rendesen járatja iskolába. Tanítóját tiszteli, becsüli. Ha tovább tanúl a vend fiú, legtöbbször a papi vagy tanítói pályára lép. Általában véve derék, szorgalmas, jó magyar hazafi az a hetvenezer vend, mely Vasmegyében, mint a régi Pannonia szlovén lakosságának maradéka, él.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...