2015. augusztus 31., hétfő

A budai vár Mátyás király korában / Folytatáshoz kattints a posztra


I. (Nagy) Lajos volt az első király, aki 1354-ben Visegrádról Budára helyezte át udvartartását. Zsigmond király a XV. század elején tovább bővítette a várat, a középkori palota, a trónterem, a királyi lakosztály, a csillagvizsgáló és a könyvtár építését pedig Mátyás király fejezte be.







Balaton Anno / Folytatáshoz kattints a posztra

BALATONFÖLDVÁR -  fürdőházak.

19. század végéig a Balatonon élénkebb élet még nem fejlődött. Egyes fürdők és nyaralóhelyek (Balatonfüred, Siófok, Balatonalmádi, Révfülöp) ekkortájt virágzásnak indultak ugyan, de egészben véve - talán Füredet és Siófokot kivéve - sehol nem lehetett megtalálni a kor igényeinek megfelelő viszonyokat. A Balaton parti nyaralóhelyek legnagyobb része a legszerényebb igényeket is alig elégítette ki; a szőlők elpusztultával kopárrá vált a vidék nagy része, erdő még Balatonfüreden is alig volt. Az egész parton nem fejlődött valamire való város s a pompás víztükör a közlekedés szempontjából teljesen parlagon hevert. 1847-től járt ugyan gőzhajó a Balatonon, sőt az 1890-es években megindult a gőzhajó közlekedés a siófok-füredi vonalon kívül Badacsonytomajra, Almádira és Boglárról Révfülöpre, azonban élénkebb közlekedés nem volt, kereskedelmi forgalom pedig nem létezett. Ekkortájt a halászaton kívül egyedül a fürdőzés és nyaralás tekintetéből volt a Balatonnak némi jelentősége; turistaforgalom azonban a kedvezőtlen közlekedési viszonyoknál fogva nem fejlődött ki. A Balaton-vidéki 3 megye ugyan több ízben alakított Balaton-egyesületet, de teljesen eredménytelenül. Fő vasúti vonala a kevéssé érdekes déli partot futotta be, míg az északi partnak nem volt vasútja. A szőlőművelés pusztulásával a nép is egyik fő kereseti ágát vesztette el, s ipar és kereskedelem teljes híján mindinkább elszegényedett.


BALATONMÁRIAFÜRDŐ -  vasútállomás.
BALATONALMÁDI -  strand.




SIÓFOK - fövenyfürdő.
SIÓFOK - fövenyfürdő.
BALATONALMÁDI -  strand.
BALATONALMÁDI- Sárkuta, később Balatonalmádi-Remetevölgy vasúti megállóhely.
  SIÓFOKBALATONÚJHELY  - Junkers A-50 Junior hidroplán kiképző repülőgép a Balatonon.
 SIÓFOKBALATONÚJHELY  - Junkers A-50 Junior hidroplán kiképző repülőgép a Balatonon.

2015. augusztus 30., vasárnap

Erzsébet híd (Komárom) / Folytatáshoz kattints a posztra

 Erzsébet híd a Duna egyik hídja. Észak- és Dél-Komáromot köti össze, a város központjában. A nemzetközi megállapodások értelmében a híd Magyarország és Szlovákia osztatlan közös tulajdona.
A tervek szerint 2016-ban új hidat épít Szlovákia és Magyarország a híd és a városközpont tehermentesítése érdekében.
 Már 1589-ben, Szőny és Komárom között is hajóhíd létesült. Csak rövid ideig állhatott fenn, mivel a jégzajlás a Duna ezen részén gyakorlatilag lehetetlenné tette tartós híd építését mindaddig, amíg a hídépítés tovább nem fejlődött. Az Erzsébet híd Magyarország legelső nagyhídjai közé tartozik, amelyet magyar kivitelezők építettek, magyar tervek alapján – terveit a kor legnevesebb hídtervezője, Feketeházy János készítette. A 4×100 méter ívnyílású híd 1891-1892-ben épült meg, sarló alakú rácsos tartókkal. A hídépítés jogát Guilbrand Gregersen, a magyarrá lett norvég ács nyerte el. A Gregersen és Fiai cég állami megbízásból, 1 165 000 forintért építette meg a hidat, amelyet 1892. szeptember 1-jén éjfélkor adtak át a forgalomnak és Erzsébet királynéról neveztek el.
A hegesztett (kavart) vas szerkezeti elemek a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárában (MÁVAG) készültek. A Duna-híddal egyidejűleg, ahhoz hasonló kialakítással elkészült 1892-ben a vasút feletti 48,4 méter nyílású felüljáró. Ezt hidat is Gregersen és a Magyar Államvasutak Gépgyára építette. A túlsó parton az Erzsébet-szigetet a Kis-Duna-ág felett fahíd kötötte össze a szlovákiai Komárommal.
 második világháborúban felrobbantott középső nyílásokat a háború után újjáépítették. A pályaszerkezetet 1962-ben, illetve 1980-ban építették át. Az 1990-es évek végére, a híd romló állapota miatt, nagyobb arányú felújítás vált szükségessé. Ezt megelőzte a magyar oldalon a Hegyeshalmi vasútvonal feletti közúti híd és a szlovák oldalon a kikötői Duna-ág feletti nyitható szerkezetű híd rekonstrukciója. Miután az észak-komáromi rekonstrukció 2002-ben, a komáromi pedig 2004-ben befejeződött, sor kerülhetett az Erzsébet híd felújítására. A kivitelezési munkákat az Európai Uniós közbeszerzési pályázat eredményeként a Hídtechnika Kft. és a Közgép Rt. alkotta „Komárom–Komarno 2005 Konzorcium” végezte el. A kivitelezés költsége öt és fél millió eurós (1,6 milliárd forintos) költségét a két ország egyenlő arányban állta. 2005 telén kezdődött a munka, melynek során a pilléreket kőszórással újították fel, és kicserélték a hőhatások kiegyenlítésére szolgáló elemeket. A lehetőségekhez mérten tíz-tíz centiméterrel szélesítették az útfelületet. Elvégezték a szigetelés és az aszfaltburkolat cseréjét, valamint a teljes közvilágítási hálózat átépítését, új acél járdakonzolokat építettek. A hajózás biztonsága érdekében radartükör is került a hídra. A híd maximális teherbírása 40 tonna, ennek ellenére megmarad a 21 tonnás korlátozás. A munkálatok során időszakos, fél- és egész pályás hídlezárásokra került sor. 2006december 11-én teljes szélességében megnyitották a forgalom előtt.








Bányásznap / Folytatáshoz kattints a posztra

A bányásznap (ma szeptember első vasárnapja) hosszú múltú hagyományra tekint vissza. 1951 előtt bányavidékenként eltérő időpontban rendezték ezeket az ünnepségeket a bányászok nehéz és küzdelmes munkájának megbecsülésére.
  • Szent Borbála a bányászok védőszentje, így hagyományosan az ő napjához, december 4-hez kötődött az ünnep.
  • Tatabányán a Bányalelkészség Szent István király temploma védőszentjének ünnepén augusztus 20-án tartották a búcsút, itt ez volt a bányásznap is.
  • 1951-től szeptember első vasárnapján országosan egységesen tartják a bányásznapot, az 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőrsortűz áldozatainak emlékére. A tatabányai bányászat nagyon mostoha körülményei, az 1950-es nagy bányaszerencsétlenség és az ezek miatti elégedetlenséget akarták csillapítani a bányásznap törvénybe iktatásával.

Komló 

A bányásznapok kezdeti időszakára írásos anyag nem áll rendelkezésre. Az erre az időre vonatkozó megállapítást, azt a XVIII. század elejéről már írásos anyag igazolja. A bányászok iránti tisztelet és megbecsülés jeleként jött létre a Bányásznap. A bányamunka nehéz és veszélyes volta megkövetelte a munkafolyamatok gondos, alapos előkészítését és végrehajtását. A veszélyek megelőzéséért és elhárításáért Istentől kértek segítséget, oltalmat. Ehhez választották közvetítő védőszentjüknek Szent Borbálát. Hazánkban a XIX. század közepén megindult ipari-társadalmi fejlődés alappillére a szén volt. A XIX-XX. században alakult ki Magyarországon a mélyművelésű szénbányászat. Ezen időszakban az európai államokban már hagyományossá vált a bányásznap, amely minden év december 4.-én Borbála napját követő első vasárnapon került megünneplésre.

bányásznap (ma szeptember első vasárnapja) hosszú múltú hagyományra tekint vissza. 1951 előtt bányavidékenként eltérő időpontban rendezték ezeket az ünnepségeket a bányászok nehéz és küzdelmes munkájának megbecsülésére.


 Komló




2015. augusztus 28., péntek

A Rongyosgárda - Első ágfalvi összecsapás / Folytatáshoz kattints a posztra

 Rongyos Gárda 1919. április 18-án alakult meg az első világháborút megjárt hazafias érzelmű tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a Székely Hadosztály maradványaiból.
Kitör a nyugat-magyarországi felkelés: a Rongyos Gárda a megfelelő katonai erőkkel még nem rendelkező Ausztria ellen fog fegyvert, hogy megakadályozza a mai Burgenland elcsatolását.
  • A felkelés nyitányaként az első ágfalvi összecsapásban a rongyosok meghátrálásra kényszerítik az osztrák csendőrség alakulatait.
  • 1921. augusztus 28. Első ágfalvi összecsapás
  • 1921. szeptember 8. Második ágfalvi összecsapás
 Az önszerveződő (irreguláris) fegyveres csoport célja a tanácsköztársaság ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállás, a trianoni békeszerződésben Magyarországtól elvett Sopron környéke megtartása volt, de más elfoglalt területeket is vissza akart szerezni Magyarország számára. Megakadályozták az osztrák reguláris hadsereget a vidék elfoglalásában, sőt, a mai Burgenland területét elfoglalták, ahol kikiáltották a Lajtabánságot. Ez vezetett az 1921. december 14-16. közötti soproni népszavazás megtartásához.
A felkeléshez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott Durics Hilmi Huszein vezetése alatt. Egy Ahmet nevű katona el is esett az osztrákokkal vívott harcokban, így a nyugat-magyarországi felkelés mártírja lett.
A felkelők emellett radikális nézeteket vallottak, Szabó József százados irataiból kitűnik, hogy még a félterrorista módszerektől sem riadtak vissza.
 A nyugat-magyarországi felkelés 1921. augusztus 28.  1921. október 13.között zajlott a mai Burgenland és Magyarország nyugati területén. A felkelés kiváltó oka az osztrák államtanács 1918. november 17-i nyilatkozata volt, amelyben etnikai elvekre hivatkozva bejelentette területi igényét a többségében németek lakta, de jelentős horvát és magyar kisebbséggel rendelkező Nyugat-Magyarországra, beleértve Sopron városát is. Az antant jóváhagyta az osztrák kérelmet és az 1919. szeptember 10-i saint-germaini békeszerződésben Ausztriának ítélte a területet, 
A döntés ellen a magyar kormány is tiltakozott és megpróbált megállapodni az osztrák államvezetéssel, de a próbálkozások eredménytelenül zárultak. Ekkor kezdődött egy önkéntesekből álló magyar felkelő alakulat szervezése, Héjjas Iván, Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula vezetésével. Amikor 1921.augusztus 28-án az osztrák csendőr alakulatok átlépték a határt, hogy birtokukba vegyék a nekik ítélt területet, Ágfalvánál a Francia Kiss Mihály és Kaszala Károly vezette felkelők szembeszálltak a csendőrökkel és visszaverték őket. Ezzel vette kezdetét a nyugat-magyarországi felkelés, amely közel másfél hónapig tartott. A felkelés során a felkelők kiszorították az osztrákokat a teljes Burgenland területéről, majd kikiáltották a Lajtabánságot, Prónay Pált nevezve ki lajtai bánnak.
A magyar kormány hivatalosan nem támogatta a felkelőket, de a felkelés leveréséért sem tett semmit. A harcok eredményességének köszönhetően az 1921. október 11. - 13. között tartott Velencei konferencián a kormány képviselői kiharcolták, hogy Sopron és a környékén fekvő nyolc falu népszavazás útján dönthessen hovatartozásáról. A december 14. - 18. között tartott népszavazáson a lakosság 65,8%-a Magyarország mellett szavazott, így a népszavazás teljes sikerrel zárult. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen komolyabb területi revíziója, melyet a nagyhatalmak tartósan elfogadtak.

Elindult a MALÉV első Európán kívüli járata / Folytatáshoz kattints a posztra

 1963.08.28.

Elindult a MALÉV első Európán kívüli járata, egy IL-18 típusú gép repült Athénba és Kairóba.

 A Budapest-Athén-Kairó útvonalon közlekedő menetrend szerint járat hetenként egyszer indult. Budapestről Athénbe, illetve Kairóba minden kedden, Kairóból, illetve Athénből szerdán érkezett Budapestre. A repülőgép egy négy légcsavaros, gázturbinás IL-18-as típusú, 89 személyes gép volt. A menetidő Budapest és Athén között 2 óra 20 perc, Athén és Kairó között 2 óra, a teljes Budapest-Kairó közötti - beleértve az athéni tartózkodást - 5 óra 10 perc volt.
 Az Il–18 az 1950-es években  az Iljusin-tervezőirodában kifejlesztett, négy légcsavaros gázturbinával felszerelt közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép. Később szállító repülőgépként és egyéb speciális feladatkörben is alkalmazták, katonai változatai is készültek. 1957-ben repült először, sorozatgyártása 1959-től 1978-ig folyt.
 A Magyar Légiforgalmi Vállalat (Malév) 19601989 között üzemeltette az Il–18-as típust. Az első, HA–MOA lajstromjelű repülőgép 1960. április 2-án érkezett Magyarországra. A repülőgépekkel a Malév már Európán kívüli célállomásokat is elért. Az 1970-es évek elejétől a sugárhajtású utasszállító repülőgépek kiszorították az utasforgalomból. Az 1970-es évek végén már csak 5 példánya repült a Malévnál, ezeket később átalakították teherszállító repülőgéppé. Három példánya van kiállítva. A Malév első gépe, a HA-MOA, valamint a 2006 novemberéig a repülőtér belterületén tárolt HA-MOG ma a ferihegyi Aeroparkban található. A HA–MOE a szolnoki repülőmúzeumban van kiállítva, a HA–MOI-t pedig Abdán cukrászdának átalakítva használták egészen 2011-ig.További sorsa jelenleg még kérdéses.
Három példánya szenvedett a Malév-nél katasztrófát. A HA-MOD jelű Párizsban 1962. november 23-án (21 áldozat) Kapitány István, a HA-MOC jelű Koppenhágában 1971. augusztus 28-án (31 áldozat) Szentgyörgyi Dezső parancsnoksága alatt, a HA-MOH pedig 1975. január 15-én Ferihegyen (9 áldozat).

Megszületett Záray Márta / Folytatáshoz kattints a posztra

 Záray Márta (Tatabánya1926augusztus 28. – Budapest2001március 31.) kétszeres EMERTON-díjas magyar énekesnő. A magyar tánczene egyik jelentős alakja volt, akárcsak férje, Vámosi János.
Tatabányán, bányászcsaládban született. (Szülővárosának később a Tatabányai lány című dalban állított emléket.) Két testvére volt, bátyja, Géza a második világháborúban halt meg. 1946-ban elvégezte az Országos Színészképzőt. 1950-től az EMKÉ-ben kezdett énekelni, ahol megismerte későbbi férjét, Vámosi Jánost. 1953-ban házasodtak össze, a későbbiekben együtt énekeltek. 1977-ben a magyar állam SZOT-díjal ismerte el munkásságát. 2001-ben halt meg hosszas mozgásszervi betegség után.

Díjak

  • SZOT-díj - állami kitüntetés (1977)
  • EMeRTon-díj (1989)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje - állami kitüntetés (1994)
  • m-Díj (2000)
  • EMeRTon-díj (2002) /posztumusz/

Lemezei

  • 1977 Homokóra
  • 1978 Nekünk találkozni kellett
  • 1980 Ének az esőben
  • 1982 Köszönet a boldog évekért
  • 1984 Ketten az úton
  • 1985 Gól
  • 1987 Álomvilág
  • 1988 Halló, itt jóbarát
  • 1990 Aranyalbum
  • 1992 Micsoda évek vannak mögöttünk
Az 1955-ben készült 2x2 néha 5 című filmben is feltűnt.
Keresztlányuk kezdeményezésére létrehozták a Záray Márta - Vámosi János Kulturális, Művészeti és Emlékezeti Alapítványt azzal a céllal, hogy őrízze és ápolja a művészházaspár zenei hagyatékát. 2002-ben egykori otthonukban (Budapest II. kerület Orsó utca 13.) emlékszobát nyitottak, valamint nevükkel díjat alapítottak. A díjjal azok előadóművészeket ismerték el, "akik tovább járják az utat", azaz tehetségükkel szolgálják a közönséget.
  • Díjazottak:
    • 2002
      • Kovács Kati Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas előadóművész, dalszerző, színésznő
      • Aradszky László énekes,
      • Korda György énekes,
      • Balázs Klári énekesnő,
    • 2003
      • Harangozó Teri énekesnő,
      • Payer András zeneszerző, énekes
    • 2004
      • Illényi Katica Liszt Ferenc-díjas előadóművész, hegedűművész



2015. augusztus 27., csütörtök

Sass Flóra, az első magyar felfedezőnő / Folytatáshoz kattints a posztra

 Sass FlóraLady Florence Baker (Nagyenyed, (Erdély1841augusztus 6. –Sandford OrleightDevon1916március 11.) magyar származású felfedező,Afrika-kutató. Samuel White Baker felfedező második felesége. Ő az egyetlen magyar felfedezőnő, akit az afrikaiak a Myadue, azaz Hajnalcsillag névvel illettek.
 1841. augusztus 6-án született, de egyes források szerint 1842-ben látta meg a napvilágot Háromszék vidékén, esetleg Sepsiszentgyörgyön. Kecskemétről származó családja, amely 1703-ban nyert nemesi kiváltságot, a 19. század folyamán az ország különböző részeire telepedett szét. Az Erdélybe költöző ág is többfelé osztódott: Sepsiszentgyörgy, Kisenyed, Barót és Zalatna helységekbe. Szüleit és fivérét 1848 őszén a magyarok ellen felbujtott oláh parasztok meggyilkolták. A kisleány csak úgy maradt életben, hogy oláh dajkája a magáénak vallotta. Az árvát egy jószívű örmény család vette magához. Innen ered időnként használt Finnián családi neve. „Második apja” őrnagyi rangban végigharcolta Bem seregében az erdélyi hadjáratot.
A szabadságharc bukása után Törökországba menekül az egész család,Vidinben a kislány Flóra eltűnik és tíz évig rabszolga lesz. 1859 januárjában Samuel White Baker angol mérnök megvásárolja és feleségül veszi, ettől kezdve hűséges társa Bakernek.
Különös módon szerzett asszonyával Baker nem kívánt azonnal a hazájába utazni. Elhatározta, hogy előbb Afrikába tesznek egy vadászkirándulást. A hírlapokból arról értesült, hogy honfitársai, Grant és Speke a Nílus forrását kutatja. Végül úgy határozott, hogy vadászút helyett a Nílus forrásának felderítésére utazik feleségével, a saját költségén felszerelt expedícióval.
1861. április 15-én indulnak Kairóból, felfelé a Níluson. Kísérőik fellázadtak az embertelen körülmények miatt és majdnem megölték őket, Lady Baker türelme és rábeszélőképessége menti meg őket. Flóra és Baker gondoskodása adott új erőt Gondokoróban a végsőkig elcsigázottan visszatérő Grantnak és Speke-nek. Tőlük értesültek arról, hogy a Fehér-Nílus forrását Granték a Viktória-tóban vélik felfedezni. „Hátha maradt számomra is egy babérlevél a fán”, reménykedett Baker és tovább folytatta útját.
1864. március 14-én jutottak el az Albert-tóhoz, melyet Baker és Sass fedezett fel, s keresztelt el Viktória királynő elhunyt férjéről. A felfedezők az Albert-tóban megtalálták a Nílus második forráságát. Ekkor úgy tűnt, hogy a Nílus forrásainak Néró óta kutatott problémája megoldást nyert. Később azonban kiderült, hogy Bakerék felfedezése nem teljes. Az évezredes Nílus-rejtélyt véglegesen csak a belga Bruckhardt–Waldecker-féle expedíció tisztázta 1934-ben. A felfedezőket nagy ünnepléssel fogadták az angol fővárosban. Bakert a királynő lovaggá ütötte, Flóráról azonban tudomást sem vett, annak ellenére, hogy hivatalosan mindenütt elismerték érdemeit ebben a szenzációs földrajzi felfedezésben.
1889-ben a wales-i herceg kérésére ismét útra keltek. Anglia szerette volna meghódítani a Szudántól délre fekvő afrikai királyságokat és ebben kérte Samuel Baker segítségét. Küldetésük csak részben sikerült, a rabszolgaságot sem sikerült teljesen megszüntetniük. A bennszülöttek csodálták Sass Flórát a szőke haja miatt, el is nevezték Hajnalcsillagnak (Myadue)emiatt.
Teljes nyugalomban és csöndben élt férjével a dél-angliai Devonshireben. Baker 1893-ban halt meg, Sass Flóra 1916-ban követte őt, a hamvaikat tartalmazó szarkofág Grimleyben, egy Worcester környéki falucska templomkertjében van elhelyezve. Utazásaik történetét, kalandjait, viszontagságait mind Sass Flóra naplójából ismerjük, amely közel száz év múlva került csak elő. Írását nem a nyilvánosság számára írta, de ennél hitelesebb és életközelibb írás a fekete kontinens életéről, gyarmatosításáról, az ott élő bennszülöttek hétköznapjairól még nem látott napvilágot.

Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...