A CsM (akkor még Rákosi Mátyás Művek) Motorkerékpárgyárában 1954-ben megtörtént a nagy váltás: a 125-ösök átadásával (Danuvia), a 250-es Csepelek tapasztalataira építve, megkezdődött a negyedliteres PANNONIÁ-k fejlesztése és gyártása. Az akkor élenjáró “Vörös Csepel” lett otthona 20 éven át a hazai motorkerékpár-gyártás legnagyobb fejezetének.
Fotó: Maróti fotógyűjtemény
A kezdőlépést a TL típus (teleszkóp elöl, lengővilla hátul) gyártásba vételével tette meg a gyár kollektívája. Néhány fontos adat: 10-11 LE, négyfokozatú váltó, 19″-os kerekek, 135 kg önsúly, 100 km/ó végsebesség.
A Pannoniák motorblokkjának és erőátvitelének szerkezete:
| |
 | |
A Pannonia motorkerékpárok klasszikus elektromos rendszere: a lendkerékmágnes tartalmazza a megszakítós gyújtószerkezetet, a világítást tápláló tekercseket és a 6V-os akkumulátor töltőtekercsét.
 |
| Pannoniák első továbbfejlesztett változata a TLT típus volt, ahol a második T betű a hátsó lánchajtás tokozottságára utal. Gyors ütemben indult meg a “tőkés” import szerelvények kiváltása a hazai termékekkel. A TLF típusváltozat nagyobb, 14 lóerős teljesítményével tűnt ki. |  Pannonia TLT oldalkocsival |
 Pannonia TLF | |
| A TLF igényes luxusváltozata volt a TLB modell, mely elsősorban NDK exportra került. |  |
Pannonia krosszmotorok
| ||||||
Már az ötvenes évek végén megszülettek a versenymotorok első példányai a Csepeli Motorkerékpárgyár versenyműhelyében. A jó technikai színvonalú gépek számos sikert hoztak a hazai és a nemzetközi versenyeken egyaránt.
| ||||||
A legendás csepel-gyári krosszcsapat 1958-ban: Máté Sándor, Mester István, Hollós István, Harangvölgyi András, Németh Emil
| ||||||
Később több, továbbfejlesztett változatot is gyártottak, az utolsó az 1967-ben elkészült MC-67-es típus volt, könnyűfém hengerrel, egyfőtartós vázzal, főtengelyre szerelt tengelykapcsolóval.
| ||||||
Harangvölgyi András MC-67 típusú versenymotorja
| ||||||
